Kőtés

A kőtés, más néven köttés, kőtís, szalados, biracs, méra, csiripiszli, csiramálé, búzacsíramálé szórványban a történelmi magyarország némely vidékein őseink idejétől ismert, leggyakrabban a böjti időszakban fogyasztott édes kása. Összetevői kizárólag természetes anyagok: csíráztatott búza ill. rozs, víz és liszt. 20-22%-nyi kizárólag természetes cukortartalma miatt cukorbetegek is fogyaszthatják. A búzacsíra különösen gazdag vitamin és ásványi anyag tartalma rendkívül értékessé teszi az ételt.

Elkészítésének tudománya anyáról leányra szállva maradt fönt, egyes elbeszélések egészen a honfoglalás korig vezetik vissza eredetét. Eszerint őseink sikerrel alkalmazták daganatos betegek gyógyulási folyamatában mint kizárólagos táplálékot. Szakirodalom nem ismert. Az étel a mai napig a köznép birtokában van és maradt.  A szegények édességének is hívják. Számukra az étel a teljességet is képviselte mivel mind az öt elem szükséges az elkészítéséhez.

•     A föld, amelyből a gabona termett,
•     a víz amely nélkül nem volna csíra sem búza,
•     a levegő, mely nélkül a búza csírázásakor befülled, megpenészedik, a sütésnél pedig a beleszúrt nádszálon át távozik az ételből  
•     a tűz a nap erejével és a hosszan tartó sütési folyamattal
•     és az emberi tényező a napokon át tartó állandó gondoskodás és odafigyelés.